I. Szénhidrátok

Az élőlények önálló rendszerek, melyek a változó környezetben viszonylagos állandóságot mutatnak. Ehhez a környezet anyag- és energiaforrásait használják fel. Az élő és a környezete között ezért állandó anyag- és energiakicserélődés zajlik, vagyis az élőlények állandó anyagcserét folytatnak. Az anyagcsere biztosítja az élőlény számára szükséges anyagokat, az életműködéshez az információt és annak tárolását, valamint a folyamatokhoz szükséges energiát. A három tényező egymástól elválaszthatatlan, mindegyik az anyaghoz kötött. A földi élet elsődleges energiaforrása a Nap sugárzó energiája. A fényenergiát a prokarióták egy része, a növényszerű alacsonyabb rendű eukarióták és a növények tudják megkötni, majd a sejt számára felhasználhatóvá alakítani (fotoszintetizálók). Mennyiségi szempontból jóval kisebb jelentőségű a szervetlen anyagok eloxidálásával nyert energia. A prokarióták egyes képviselői, a kemoszintetizálók képesek ilyen módon energiát nyerni. Mindkét esetben az elsődleges energiát először kémiai energiává alakítják a sejtek, majd azt szervetlen molekulák (szén-dioxid, víz, stb.) redukálására használva szénhidrátokat alakítanak ki (autotrófia).

A szénhidrátok a szervezet számára alapvető tápanyagok, a Föld szervesanyag készletének nagy részét szénhidrátok alkotják.

Csoportosításuk:

• Monoszacharidok (egyszerű szénhidrátok)
• Diszacharidok (kettős szénhidrátok)
• Poliszacharidok (összetett szénhidrátok)